Az izsópfű Észak-Amerikában és Ázsiában előforduló évelő növény. A hazánkban leggyakrabban bizonyos fajtákat szokás a kertben ültetni — elsősorban az aromás, lila virágzású ánizsillatú izsópfüvet és a mexikói izsópfüvet. Milyen feltételek mellett termeszthetők? Milyen elrendezésben mutatnak a legjobban?
Az izsópfű nem csak dekoratív tulajdonságairól híres. Ez nagyon hasznos növény is, emellett pedig a méhek, poszméhek és pillangók is kifejezetten kedvelik. Csodálatos illatával nyűgöz le, sőt ehető is! Az ánizsillatú izsópfű levelei teljesen megváltoztatják a hagyományos tea ízét.
A szükséges termékek listája:
Ánizsillatú izsópfű — hogyan néz ki és mik a jellemzői?
A hazánkban a legelterjedtebb az ánizsillatú izsópfű, más néven ánizsmenta (Agastache foeniculum) termesztése. Sűrű, fürtökben rendeződő évelő. Levelei jellegzetes ánizsillatot árasztanak, ezáltal eredeti ízesítőként használhatók fel teákhoz és salátákhoz, valamint tinktúrák alapanyagaként is. Az erősen elágazó, felfelé törő szárak lila, kalászszerű virágzattal végződnek. A növény 50-100 cm-es magasságot ér el. Sokáig virágzik — májustól akár késő őszig is. Érdemes felhívni a figyelmet az izsópfű különböző színű fajtáira:
- Golden Jubilee – lila virágzású növény, különleges, citromzöld levelekkel
- Alabaster – fehér virágokat hoz
- Blue Fountain – kék virágzású izsópfű
- Morello – hibrid fajta, dekoratív rózsaszín virágokkal
Izsópfű különböző fajtái a kertben — melyiket válasszuk?
Kicsivel kevésbé népszerű tagja ennek a növénycsaládnak a mexikói izsópfű (Agastache mexicana). Ez az évelő növény tömörebb szerkezetű, valamint sűrűbb virágzatot hoz, amely szintén lila színű. Igényei és gondozási módszerei hasonlóak az ánizsillatú izsópfűéhez.
Az árvacsalánfélék családjának két legnépszerűbb faján kívül kevésbé ismert, de ugyanolyan szép fajtái is figyelemre méltók. Példaként szolgálhat itt a gyönyörű színnel kiemelkedő, narancssárga izsópfű, ‚Apricot Sprite’ (Agastache aurantiaca). Ha pedig méhek társaságára vágyunk, válasszuk a mézelő kínai nagyizsópot (Agastache rugosa), amelyet koreai mentának is szokás nevezni.
Az ánizsillatú és a mexikói izsópfű termesztése — fontos tudnivalók
A mexikói izsópfűhöz hasonlóan az ánizsillatú is a napfényes, esetleg félárnyékos fekvést kedveli. Ajánlatos közvetlenül a talajba vetni, termékeny, humuszos és vízáteresztő-képességű földet biztosítva. Már az első évben bőséges virágzásában gyönyörködtethetjük a szemünket. A következő években érdemes a kifejlett példányokat osztással, dugványozással szaporítani. Tartsuk észben, hogy ez az évelő növény nem egy hosszú életű faj. Körülbelül 4 év elteltével az izsópfű palántái nem nőnek majd tovább, és akkor az ágyást újbóli vetésselkell felfrissíteni. Tavasszal azonban sok önvetőt figyelhetünk meg — a növény megújul, ezért a kertészeknek sokszor az a benyomásuk, hogy a virág évek óta folyamatosan nő.
Az izsópfű jól tűri a fagyokat, ősszel azonban mégis célszerű a biztonság kedvéért agrotextillel vagy egy réteg levéllel letakarni. Tavasszal meg kell metszenünk a hajtásokat a talajhoz közel, hogy lehetővé tegyük az új szárak növekedését. Jellegzetes az izsópfű ellenállóképessége a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Ezt az évelő növényt a kertünkbe ültetve, biztosak lehetünk benne, hogy évekig gond nélkül nő majd, díszíteni fogja a kertünket és vonzani a méheket és a pillangókat.
Az izsópfű jellegzetes és szembetűnő dísz a virágágyásokban és a telek azon részeiben, amelyeket könnyen el szeretnénk rendezni, elkerülve a gyomok terjedését. Természetes és rusztikus kinézetű kertekhez illik. Jelentős méretére való tekintettel ajánlatos az ágyás hátsó részébe ültetni. Ezt az évelőt olyan virágzó növényekkel érdemes párosítani, mint a bíbor kasvirág, méhbalzsam, kúpvirág, kerti liliom, napfényvirág, fűzéres díszcsorba, rózsa és keskenylevelű levendula, hogy a kompozíciók sokszínűek legyenek. Az izsópfű a díszfüvekkel is jól összeillik, például a csenkeszekkel, a tollborzfüvekkel és a sással is.
Ha érdekli a kertészet, ez is érdekelheti: MÉHBALZSAM — FAJTÁK, ÜLTETÉS, GONDOZÁS, IGÉNYEK.